A pulóverkötés története nagyon hosszú. A primitív életben az emberek leveleket és állati bőröket használtak ruházatként; halászatban és terelésben hálóval fogták a halat, így tanulták meg a kötés technikáit. A civilizáció fejlődésével és a technológia feltalálásával az emberek nemcsak a növényekből és állatokból származó különféle természetes szálakat hasznosították az élethez szükséges anyagok szövésére, hanem különféle vegyi és ásványi szálakat is kifejlesztettek, így kényelmesebbé és kényelmesebbé tették az emberi életet. Ezért a kötés története az emberi civilizáció és a technológiai fejlődés történetének mondható.
Különböző etnikai csoportok kötött alkotásaiból láthatjuk, hogy számos alkotás, bár a gyakorlati funkcióból indul ki, túllépett a gyakorlatiasságon, és az emberiség esztétikáját követve az emberi művészet kikristályosodásává vált. Stílusok káprázatos tárházát mutatják be, az egyszerűtől és a masszívtól a kifinomult és pompásig.
A háztartási pulóverkötő gép eredete 1589-ig vezethető vissza, amikor is egy angol pap, William Lee több mint 400 évvel ezelőtt megtervezte az első kézi láb{1}}működtetésű zoknikötő gépet. A pulóverkötő gépeket azonban csak az 1980-as évek elejéig népszerűsítették és használták gyártási eszközként Kínában.
Ma a kínai reform elmélyülésével és nyitásával az egyéni gazdaság példátlanul fejlődött. A pulóverkötés, mint feltörekvő iparág, számos városba elterjedt, és munkalehetőséget és{1}}újrafoglalkoztatási lehetőséget biztosított egyes városi és vidéki lakosok számára, aminek következtében sok ember gazdagodott meg.
